Interjú Varga Péterrel sikerének titkairól és példaértékű üvegvisszaváltó rendszeréről.

A Varga Pincészet forgalma megalapítása óta töretlenül ível felfelé. A magyar borászat meghatározó vállalatának sikersztorijáról mindent elmond, hogy gyakorlatilag nincs olyan bolt, ahol a termékeik ne lennének jelen a közepes árszegmens felső részétől egészen a prémium minőségig. Abba azonban talán kevesebben gondolunk bele, hogy amikor dombornyomású Varga-palackot vásárolunk, mi magunk is hozzájárulunk a körkörös gazdasághoz. Varga Péter a Körkörös.hu-nak adott interjújából kiderül, mi mindent tesz az ország vezető pincészete azért, hogy minél környezetbarátabb, fenntarthatóbb módon szolgálja ki a fogyasztóit.

A Varga Pincészet forgalma megalapítása óta töretlenül ível felfelé. A magyar borászat meghatározó vállalatának sikersztorijáról mindent elmond, hogy gyakorlatilag nincs olyan bolt, ahol a termékeik ne lennének jelen a közepes árszegmens felső részétől egészen a prémium minőségig. Abba azonban talán kevesebben gondolunk bele, hogy amikor dombornyomású Varga-palackot vásárolunk, mi magunk is hozzájárulunk a körkörös gazdasághoz. Varga Péter a Körkörös.hu-nak adott interjújából kiderül, mi mindent tesz az ország vezető pincészete azért, hogy minél környezetbarátabb, fenntarthatóbb módon szolgálja ki a fogyasztóit.

Körkörös.hu: A hosszú éveken át vezetett blogjának írásait tartalmazó, A boron innen és túl című könyvét olvasva az derül ki, hogy Önnek markáns, határozott véleménye van a világ dolgairól. Honnan ez a magabiztosság?

Külvárosi, budafoki gyerekként rengeteget utaztam iskolába, edzésre. Közben jobb híján gondolkoztam. Azóta tervezgetek, gondolati sémákat futtatok, foglalkozom a jövővel. Már kisgyermek koromban többször előfordult velem, hogy ha valamit megkérdeztek tőlem, én már kész elméletekkel álltam elő. Egy vállalkozás indításakor is úgy gondolom, hogy a munka legfontosabb része a tervezés, ekkor dől el a dolgok 99 százaléka, ekkor lehet a siker magvát elvetni.

Mi volt ez a mag, ez a vízió a Varga Pincészet alapításakor?

1993-ban a borászatok jelentős része még állami, szövetkezeti kézben, vagy valamifajta csoporttulajdonban volt, nem működtek hatékonyan, kisebb volt a verseny, mint ma. Az első számú vezető mindig borász volt, talán én voltam az egyetlen kivétel: a szakmát természetesen ők ismerték jobban, de közgazdászként tudtam, hogyan kell elindítani és lépésről lépésre végigvinni egy vállalkozást.
A Hungarovinnél eltöltött öt év során eljutottam Kanadától Japánig sok országba, láttam a rendszerváltozáskor, hogy milyen piaci változások várhatók. A világban a kereskedelmi hálózatok már akkor olyan szinteken épültek össze, hogy számomra világossá vált: ezeket a hálózatokat csak nagy pincészetek tudják kiszolgálni. 

Sokan úgy gondolták (természetesen joggal), hogy a nagy állami cégeknek végük. Mint állami cégeknek valóban lejárt az idejük, de mint nagyvállalatoknak: nem! Ezt én már akkor láttam, tudtam, hogy kellenek olyan nagyobb pincészetek, amelyek ki tudják szolgálni az egyre inkább centralizálódó kereskedelmi és vendéglátóipari hálózatokat.
Csak hogy a dimenziókat világviszonylatban érzékeltessem: sokan itthon a Varga Pincészetet nagyüzemnek gondolják a maga évi 15 millió palackos termelésével, pedig az igazán nagy borászatok évi 200 milliós termelésnél kezdődnek, nemzetközi szinten a két vezető vállalkozás már milliárdos nagyságrendben forgalmazza a borokat – hozzájuk képest a Varga kis családi vállalkozásnak számít.
Természetesen a valóban kicsi, néhány fős családi pincészetekre is nagyon nagy szükség van, hiszen ezek adják az élményalapú borturizmus célpontjait (itt a tulajdonossal személyesen is lehet találkozni, poharazni, a borról beszélgetni).

Egy olyan – legalábbis hazai mértékben – nagy borászatban, mint a Varga, továbbra is megférnek egymás mellett az ódon pincék és a hatalmas csillogó tartályok? A hagyomány és az innováció?

Néhány egyedi borászati megoldást leszámítva a fahordónak a szőlőfeldolgozás során nincs fontos szerepe, a kész bornál azonban annál több lehet. A vékonyfalú fahordó kicsi tartály és „mindenre emlékezik”, nagyon meg kell gondolni, mit teszünk bele, hiszen annak falán az oxidáció gyorsabban megy végbe. A kishordónál más a tömeg és a felület aránya, a bor a tölgyfa csersavából is átvesz természetesen. Sok száz éve használunk fahordót a borászatban. A gyümölcsös borok divatja azonban háttérbe szorítja ezt a technológiát, de igazi pincészet soha nem lesz fahordó nélkül. Ami jót az ember a borászatban feltalált, az nem vesz el sohasem. Több ezer éves technológia alapján mi is csinálunk például narancsbort, de évente csak néhány ezer palackot adunk el belőle. A krómacél tartályok nagyobbak, olcsóbbak, könnyebb tisztán tartani azokat, jobban védik a bort az oxigéntől, ami a fehér, rozé boroknál kiemelten fontos. A múlt és a jelen tehát valóban együtt van, kiegészítik egymást.

A Varga pincészet

Varga Péter magyar közgazdász, bortermelő 1993-ben vásárolta meg az akkor 400 ezer palack bort értékesítő, leromlott állapotú badacsonyi pincészetet. A vállalkozás túlélési esélye kicsi volt, ezért azonnal hozzálátott, hogy átalakítsa az elavult állami struktúrákat, majd egy „öngyilkosnak” látszó árcsökkentést követően az első évben már megduplázta az eladott bor mennyiségét, a másodikban háromszor, a harmadikban pedig ötször annyi palackot értékesített. Tovább növelte a hatékonyságot és csökkentette a költségeket, 1995-re már „felkerült” a térképre. Felismerte, hogy a leggyorsabb növekedést a borok minőségének emelésével lehet elérni, ezért megvásárolta a legmodernebb berendezéseket, hogy minőségben és árban is a legjobb ajánlatot adhassa az akkor már a növekedés motorjának számító áruházláncoknak. Ezzel párhuzamosan vált marketingtevékenységük is folyamatossá és tudatossá, 2005-ben szüreteltek először saját ültetvényeiken, 2006-ban pedig elindították az Aranymetszés prémium borcsaládot. 2013-ban vezették be a Varga-palackot, ami a cég egyik legnagyobb sikersztorija. 2022-ben egy nagy nemzetközi borversenyen az összes induló közül a Varga pincészet szerepelt a legjobban, ma 15 millió palackjával Magyarországon piacvezető.

Több blogbejegyzésében is határozottan kritikusan fogalmaz a túlzásba vitt klímahisztériával szemben – tetteiben mégis elkötelezett a környezetvédelem iránt. Mi az ellentmondás oka?

A mai mediatizált világban minden divattá válik, ezekből kell kiválasztanunk azt, ami nem túlzás, ami valóban megvalósítandó és szükséges. Az egyik oldalról tehát folyamatosan „támadnak” minket fölösleges és nem igazán aktuális kérdésekben, miközben a világ sorsát intéző hatalmak katasztrofális mértékekben teszik tönkre a Föld klímáját. A klímavédelmet tehát mindenképpen fontosnak, az emberiség jövőjét meghatározó kérdésnek tartom, mindazonáltal meg kell találnunk az egyensúlyt a Földért való felelős gondolkodás és a kisemberek szükségtelen vegzálása között.

A hazai borágazatban környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontból is az öné az egyik legelőremutatóbb kezdeményezés: a Varga-féle üvegvisszaváltás rendszere. A Körkörös.hu oldal célja éppen az, hogy az ehhez hasonló sikerekről tudósítson. Kérjük, mondja el, miért hozta létre ezt a rendszert és hogyan sikerült megszervezni azt?

Magyarország borászatai közül 2013-ban elsőként vezettük be saját betétdíjas rendszerünket. Ehhez könnyen megkülönböztethető és gyorsan beazonosítható üvegekre volt szükség. Ekkor kelt életre az üveg nyakán kidomborodó Varga logóval díszített Varga-palack (és az ennek megfelelő anyagában domborított műanyagrekesz), az üvegek így számtalan alkalommal újratölthetők. Az évi 15 millió palackos forgalmunk 90%-át körforgó palackokba töltjük, egyértelmű mennyi hulladéktól mentjük meg környezetünket. Mindemellett a palackozási gyártásunkat is rendbetettük, hiszen így egyetlen egy féle méretű palackkal kell dolgoznunk.

Mindez mit jelentett gazdasági szempontból? Mekkora volt a kockázat? Követhetik-e más vállalatok?

Évi 5-6 millió palackot könnyedén meg lehet oldani egy 100 millió Ft értékű palackozóval, viszont ha betétdíjassá akarjuk tenni ezt a palackozást, akkor már szükség van egy 400 millió forint értékű mosóra, 2-300 millió forintos kazánházra, vezetékkel kiépítve. Ez a plusz 700 milliós beruházás hamar megtérül, hogyha azt számoljuk, hogy egy üvegpalack átlagos ára 100 Ft, a visszagyűjtés és mosás költsége pedig nem éri el a tíz forintot. Viszont ha egy pincészet évente csak 100 ezer palackot értékesít, akkor nincs lehetősége ilyen nagy beruházásokra.

Hogyan zajlik a palackok ellenőrzése?

A palackok 80 %-át gyűjtjük vissza, azokat 40-50-szer lehet újratölteni. Az ellenőrzést a HEUFT–rendszerével végezzük, ez a világ legnagyobb elektronikus ellenőrző rendszereket gyártó cége, nálunk több ellenőrző funkciót üzemeltet, mint az eldobó palackok esetében: a palackról a mosás után például három különböző szögben készítenek felvételt, a számítógép kiértékeli, hogy van-e kopás, hajszálrepedés, vagy bármi olyan probléma a palackon, ami miatt nem mehet tovább – a problémás palackokat a berendezés szelektálja. A rendszer jól működik, a HEUFT még a borágazatban használt reklámfilmjét is nálunk készíttette.

Hogyan fogadták a kezdeményezést a kereskedelmi láncok?

A kereskedelemi partnerek jó része nem akart egy újabb betétdíjas rendszerrel dolgozni, hiszen az több munkát, több helyet igényelt, és mindemellett még pénzt is lekötött. Érdekes módon az igazi nagy ellenállás a nyugati multiknál volt, hiszen a mi rendszerünkre nem volt nemzetközi példa, és bizony nem szoktak hozzá, hogy nem ők hozzák ide a fejlettebb technológiát, hanem nekik kell alkalmazkodniuk egy helyi innovációhoz! Nehéz volt tehát őket meggyőzni.
A történetünkben csak két olyan időszak volt, amikor csökkent a termelésünk: a covid első évében, illetve amikor bevezettük a Varga palackot. Szerencsére segített minket, hogy a bevezetés előtti évjárat termése nagyon kevés volt, ezért nem volt elég bor a piacon.

Az ötlettől a megvalósításig eltelt két év során azért is volt sok álmatlan éjszakám, mert attól féltem, hogy valaki megelőz minket. Mi voltunk ugyan a legnagyobbak, ám más jelentős termelők is voltak, akik ezt megcsinálhatták volna, márpedig meggyőződésem, hogy ez egy olyan rendszer, amely csak az elsőnek sikerülhet. Kettőt nem viselt volna el a piac.

Hogyan fogadták a visszaváltható Varga-palackokat az emberek?

Nagyon jól! Óriási siker volt, amelyet nagy kereskedelmi növekedés követett, több marketingkonferenciának is témája volt a Varga-palack. Míg korábban 10-30 Ft volt a betétdíj, mi 100-ról indultunk. Az árnövekedés nem volt annyira nagy, hogy ne fogadják el, de volt annyira motiváló, hogy visszahozzák a palackokat (a 0,75-ösnek ma 150, a másfél literesnek pedig 250 Ft a betétdíja). Emellett a kereskedelem is megszerette, mert számos más közösségi rendszerrel szemben a miénkkel nem volt probléma: a palackok nem halmozódtak fel, egyértelmű, kinek kell azokat visszavinni (amikor az új terméket megrendelik, a szállításkor a régit visszahozzuk, így nincs üres futás).

Mit lehet elmondani a Varga-palack bevezetésének marketingértékéről?

A környezetvédelmi és gazdasági siker mellett ez volt a kezdeményezésünk egyik legfontosabb eredménye: a Varga-palack megemelte a termék értékét, egyedivé tette, jelentőséget és pozíciót adott neki, új arculat jött létre. Külön büszke vagyok arra, hogy valami olyasmit sikerült megvalósítanunk, amit a világ vezető kólagyártóinak!

Mit jelent pontosan a fenntartható szőlőművelés?

A Varga Pincészet a dombornyomású palackok mellett egy másik kezdeményezésével is sokat tesz a körkörös gazdaságért. A fenntartható szőlőművelés egyik legfontosabb eleme, hogy a szőlősorokban gyeptakarót használnak. A gyom nélküli, művelt állapotban tartás talajerózióhoz, a talaj fölösleges tömörítéséhez, fölösleges gázolajfogyasztáshoz vezet. Mindennek gátja, hogy ha valaki áttér a takarásos szőlőművelésre, akkor a gyökérzetnek 20-30 centivel lejjebb kell kialakulnia, ezért adódhat egy 3-5 éves terméskiesés, ám utána ugyanarra a szintre beáll a termés. A Varga pincészet emellett számos, az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett növénykondícionáló készítménnyel dolgozik, így csökkentve a felhasznált növényvédőszerek mennyiségét. Emellett olyan gombarezisztens szőlőfajtákat is telepítettek, amelyek minimális növényvédelmi beavatkozással megvédhetőek, tovább csökkentve ezzel az ökológiai lábnyomot.

Ha már a marketingnél tartunk: hogyan változott a Varga-borok megítélése az évtizedek során?

Amikor elkezdtünk borászkodni, akkor sem a szakmai tudásunk, sem az eszközrendszerünk nem volt elég korszerű, az átlagos minőségű badacsonyi, egri történelmi borvidékekről származó boroknál azonban jobbat adtunk. Ezt fejezte ki a korabeli jelmondatunk is: Minőség megfizethető áron. Aztán eltelt 20 év, ezalatt, 2013-ig sikerült a pincészet technológiai színvonalát a létező legjobb nyugati színvonalra felfejleszteni, megszereztük a legjobb szőlész-borász szakembereket a szakmában, ennek köszönhetően az elmúlt tíz évben már nem csak a közepes árszegmensben, hanem – többek között a nemzetközi borversenyeken elért eredményeink alapján – a prémium kategóriában is a legjobb borokat készítjük.
A divat változása is pozitívan hatott a kereskedelmünkre, hiszen míg 20-30 évvel ezelőtt még az igazi csúcsborok, 5-6 éves érlelés után kerültek a piacra, ma már ez az idő 1-2 hónapra rövidült. 15 millió palackot nem tudnánk ennyi ideig tárolni, finanszírozni. Az emberek a friss borokat szeretik, a magas technológiai színvonalunk pedig lehetővé teszi, hogy a legjobb, legfrissebb formában minél gyorsabban eljuttassuk hozzájuk a borokat, és örömmel töltsük fel őket, ahogy a mai szlogenünk mondja.

Hogyan látja a jövőt?

A képek forrása: Varga Pincészet Kft.