Az egyszer használatos műanyagok (single-use plastics, SUP) ma már nem csupán környezeti, hanem globális társadalmi és gazdasági problémát jelentenek. Bár kényelmesek, olcsók és könnyen előállíthatók, felhasználásuk rövid, a környezeti hatásuk viszont hosszú távon rendkívül súlyos. A Körkörös.hu globális összeállítása bemutatja, milyen intézkedéseket hoztak a világ különböző pontjain, hogyan próbálják mérsékelni a problémát, és milyen tanulságok vonhatók le ezekből az európai és magyar szabályozások számára.

A probléma súlya

A tengerekbe kerülő műanyag akár 400 évig is megmarad, káros anyagokat juttat a környezetbe, mikroműanyagokra aprózódva pedig hosszú távon veszélyezteti a vízi élővilágot. Évente több millió tengeri állat hal meg azért, mert összetéveszti a műanyagot az élelemmel. Világszerte növekszik a lerakók túlterheltsége, és az újrahasznosítás csak a keletkező mennyiség 20–30%-át képes kezelni. Egyre több ország lép: tiltások, szabályozások és innovatív megoldások segítenek csökkenteni a műanyagszennyezést.

Ausztrália: támadás a szójásflakonok ellen

2025 augusztusában Ausztráliában bejelentették, hogy betiltják a hal alakú szójaszószos flakonokat, amelyeket itthon is jól ismerünk a sushirendeléskor, illetve úgy általában az ázsiai éttermekben, ám azokat apró méretük miatt szinte soha nem hasznosítják újra (BBC News). „Ezek a kis hal alakú flakonok csupán másodpercekig használatosak, de hulladékként évtizedeken, sőt évszázadokon át maradnak a környezetben” – mondta Susan Close, Ausztrália környezetvédelemért felelős minisztere és helyettes kormányfője.

Hongkong: kétlépcsős tiltás és a gyakorlati kihívások

Hongkongban a 2023 októberében életbe lépett a „Product Eco-Responsibility (Amendment) Bill intézkedéscsomag első fázis betiltotta a műanyag étkészleteket, eldobható szívószálakat, evőeszközöket, tálcákat, poharakat és fedőket – a helyben fogyasztóknak és az ételt elvitelre rendelőknek is. A szállodákban tilos ingyenesen kiadni eldobható piperecikkeket, például fogkefét, tusfürdőt vagy műanyag palackozott vizet. A második fázisban betiltják az italos dobozok vagy palackok összefogására használt multipack gyűrűket, a műanyag fogselymet és az ingyenes füldugókat (Earth.org).

Az első fázis bevezetése után az éttermek és vendéglátók jelezték, hogy az alternatív anyagok drágábbak és gyakran gyengébb minőségűek, a papírszívószál hamar átpuhul, a fedők nem zárnak jól, a dobozok nem bírják a szállítást. A fogyasztók sem mindig hajlandók saját evőeszközt vinni, és a kulturális elvárások is a kényelem felé tolják a gyakorlatot. Részben a fenti kihívások ellensúlyozására Hongkong bevezette a Reverse Vending Machine (RVM) elnevezésű rendszert is: ennek során 120 automatánál lehet visszaváltani a palackokat darabonként 0,1 hongkongi dollárért. Eddig közel 180 millió palackot gyűjtöttek össze, így a légkörbe 6,7 millió kg szén-dioxid került. Kritikusok szerint ez az ösztönzés továbbra is alacsony, a betétdíjas rendszerek alkalmazása hatékonyabb lehetne (Earth.org).

Japán: túlcsomagolás, kulturális nehézségek

A japán példa jól mutatja, hogy a szabályozás önmagában kevés: a kulturális elvárások és a fogyasztói szokások gyakran felülírják a jogszabályi korlátokat (Metropolis Japan). Japánban a legmagasabb a világon az egyszer használatos műanyagok aránya. 2020-tól ugyan a nagyobb szupermarketekben és éttermekben már fizetni kell az eldobható zacskókért, ám ez nem vetette vissza a japán társadalom túlcsomagolás iránti különleges igényét.

Malajzia és Pakisztán: importstop a szemétre

Malajzia 2025-től betiltotta az USA-ból érkező, nem tiszta és nem homogén műanyaghulladék behozatalát, és csak a „tiszta”, újrahasznosításra könnyen kiválogatható műanyagot engedélyezi (Britannica). Erre azért volt szükség, mert az elmúlt években a fejlett országok, köztük az Egyesült Államok, jelentős mennyiségű műanyaghulladékot exportáltak Ázsiába, mivel a saját országukban túlterheltek voltak az újrahasznosítási rendszerek. Malajzia és más délkelet-ázsiai országok így a világ „hulladéklerakóivá” váltak, miközben a helyi infrastruktúra nem tudta kezelni a mennyiséget, és súlyos környezeti problémák alakultak ki. A mostani tilalom célja, hogy csökkentse a nemzetközi hulladékáramlást, és biztosítsa, hogy csak megfelelően válogatható, tiszta anyag érkezzen, amelyet fenntartható módon lehet újrahasznosítani.

Pakisztán a Single-Use Plastics (Prohibition) Regulations 2023 keretében tiltja az egyszer használatos termékek forgalmazását, importját és használatát, különösen Islamabad Capital Territoryben. 2028-ra kötelezővé teszik, hogy az italos műanyagtartályok legalább 50%-a újrahasznosított anyagból készüljön (Packaging Gateway).

Európai és magyarországi szabályozás

Az Európai Unió 2019 júniusában fogadta el a Single-Use Plastics Directive (SUPD) irányelvet, amelynek célja az egyszer használatos műanyagok környezeti hatásainak csökkentése, különös figyelemmel a tengeri környezetre és az emberi egészségre. A fő intézkedések közé tartozik a tiltás, a termékek címkézése, gyűjtési és újrahasznosítási célok, valamint az alternatív anyagok ösztönzése.

Magyarország az EU irányelvekhez igazodva, de szigorúbb intézkedésekkel lépett fel: a 301/2021. (VI. 1.) Korm. rendelet tiltja bizonyos SUP termékek forgalmazását, a betétdíjas rendszer és a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) 2022–2023 között lépett életbe. Nálunk az intézkedések hasonló célokat szolgálnak, mint a nemzetközi példák: a hulladék csökkentése, a tudatos fogyasztói magatartás ösztönzése, az alternatív anyagok elterjesztése.

Mit lehet tenni? Megoldási javaslatok a globális válság kezelésére

Az egyszer használatos műanyagok problémája nem oldható meg pusztán tiltásokkal. A nemzetközi szervezetek, mint a Global Environment Facility (GEF) és a Boca Tribune hangsúlyozzák, hogy integrált, hosszú távú stratégiára van szükség.

Szabályozás és ösztönzés: A jogszabályokat rugalmasan kell alkalmazni, a tiltások mellett ösztönzőket, például adókedvezményeket, támogatásokat és betétdíjas rendszereket is érdemes bevezetni. Ezek segítenek, hogy a cégek és fogyasztók számára vonzó alternatívák jelenjenek meg.

Innováció és alternatívák: Kulcsfontosságú a lebomló és újrahasználható anyagok fejlesztése, valamint a komposztálható, moduláris csomagolás terjedése. A cél, hogy a fenntartható termékek ugyanolyan praktikusak legyenek, mint a hagyományos műanyagok.

Tudatosság és oktatás: A fogyasztók, éttermek, cégek és önkormányzatok bevonása elengedhetetlen. A közösségi programok és kampányok segítenek a szokások formálásában és a műanyagszennyezés csökkentésében.

Nemzetközi együttműködés: Az olyan alapdokumentumok, mint például a Baseli Egyezmény, önmagukban nem elegendők; a hulladékkereskedelem szigorú ellenőrzése, tapasztalatcsere és közös projektek szükségesek a fenntartható feldolgozás biztosításához.

Körforgásos gazdaság: Az újrahasználat, az újratöltés és a betétdíjas rendszerek kiterjesztése csökkentik a hulladék mennyiségét, miközben a fogyasztói szokásokat is formálják.

Az intézkedések összessége mutatja: a tiltás önmagában nem elegendő. Csak integrált, technológiára, szabályozásra, ösztönzőkre és tudatosságra épülő globális stratégia biztosíthat ténylegesen műanyagszemét-mentes jövőt, védve a tengeri élővilágot, a közegészséget és a fenntartható fogyasztási szokásokat.

Amint az a Körkörös.hu korábbi javaslataiból is kiderült, több problémára is alternatíva lehetne egy olyan éthordó-visszaváltó rendszer, amely fém edényekkel, a betétdíjas üvegek bevált módszeréhez hasonlóan működik: az étterem kiadja az ételt a tartós fém edényben, a fogyasztó pedig visszahozza vagy visszaváltja azt. Ez jelentősen csökkentené a műanyagfelhasználást, és egyéni szinten is valós, fenntartható megoldást kínálna.