Az egyszer használatos műanyageszközök (leginkább az ételcsomagolások) használatának mellőzésén túl meglepően sok eszközünk van arra, hogy beszálljunk a túlzott plasztiktermelés és szennyezés elleni harcba: egy tudományos lap nemrég publikált szakcikke alapján az átlagember is tevékenyen részt vehet a kutatásokban mintavételekkel, felmérések készítésével, információgyűjtéssel. 

A Körkörös.hu Körülöttem a világ rovatában már részletesen foglalkozott azzal, mi mindent tehetnek az állampolgárok a mindennapok szintjén a műanyagszennyezés csökkentéséért, több módszert is bemutatva az egyszer használatos műanyageszközök kiváltására (újrafelhasználható tárgyak, fémpalackok és tárolóedények használata, a zero waste vagy az 5R és 10R alkalmazása, stb.). A Science of The Total Environment című tudományos lap összeállításából azonban egy teljesen új megközelítéssel ismerkedhetünk meg!

A cikk szerzői megállapítják, hogy a műanyag mára jelentős környezetvédelmi problémává vált: 1950 és 2017 között összesen 9,2 milliárd tonnát gyártottak, évente több mint 438 millió tonna állítanak elő belőle, amelynek 36%-át csomagolásra használják. Ennek 32%-a kikerül a természetbe (2019-ben például 6,1 millió tonna műanyaghulladék került a vízi ökoszisztémákba, míg 1,7 millió tonna közvetlenül az óceánokba). 2050-re az előrejelzések szerint az éves globális műanyagtermelés meghaladja az 1100 millió tonnát, ha a műanyagfogyasztás jelenlegi trendjei tovább folytatódnak. A műanyagok tehát elterjedtek a vízi és szárazföldi ökoszisztémákban, és globálisan egyre komolyabb környezeti kihívást jelentenek.

További számok és statisztikák a Körkörös problémák című írásunkban!

A műanyagszennyezés kezelése tehát nemzetközi együttműködést és sokrétű erőfeszítést igényel a műanyaggyártás visszaszorítása, a jobb tervezési innováció és a környezetbarát alternatívák kifejlesztése érdekében. A problémát a döntéshozók is felismerték, globálisan és lokálisan is foglalkoznak vele, más kérdés, hogy a környezetvédelmi szakemberek egybehangzó véleménye szerint még mindig nem elég hatékonyan: Hankó Gergely természetvédelmi mérnök-közgazdász a Körkörös.hu-nak adott interjújában egyenesen azt állította, hogy nem veszíthetünk több időt, azonnali összehangolt és hosszútávú cselekvésre van szükség.

A Science of Total Environment nemrég, tavaly decemberben megjelent cikkében most azt olvashatjuk, hogy maguk az állampolgárok is cselekvő részesei lehetnek a tudományos kutatásoknak.

A Galaxy Zoo során például bevonták az internetezőket a galaxisok vizuális vizsgálatába és kategorizálásába, ennek eredményeként több tízezer résztvevő több millió megfigyelést végzett. Az olyan biodiverzitás-monitoring projektek, mint például a Migratory Observer Cards kulcsfontosságú szerepet játszottak az ornitológiában, Ferdinand Müller és Maria Sibylla Merianc pedig botanikai és rovartani vizsgálatokba vontak be a helyi közösségeket. Hasonló tudományos kezdeményezések (eBird, iNaturalist , iSpot) ugyancsak a biológiai sokféleség monitorozására összpontosítanak, értékes adatokat szolgáltatva a populációtrendekről és a fajok eloszlásáról, a Heavy Metal City-Zen program résztvevői pedig kísérleteket végeznek a városi kertek talajminőségének felmérésére és a nehézfém-szennyezés által okozott lehetséges kockázatok mérséklésére.

A hagyományos tudományos megközelítések mellett a műanyagok nyomon követése is megvalósulhat, sőt a polgári tudományos mozgalmakon keresztül akár még költséghatékonyabb is lehet, és megsokszorozhatja a begyűjtött információ mennyiségét.

A tanulmányban utalnak az olyan projektekre, mint a Plastic Pirates, a Litterati, a Trash Hunter vagy az International Pellat Watch, amelyek során civil közreműködők strandok, tengerek és folyók műanyagszennyezésének monitorozását, műanyagok gyűjtését végezték el kutatók, a tudósok mellett diákok, önkéntes állampolgárok, különböző nonprofit szervezetek és helyi közösségek bevonásával. A cikk írói szorgalmazzák különböző módszerek alkalmazását: például felméréseket és mintavételek elvégzését, különböző mobilalkalmazások, műszerek alkalmazását a műanyagszennyezéssel kapcsolatos információk gyűjtésére.

Magyarországon erre a legjobb példa egyértelműen a PET Kupa, amelynek során nem csak gyűjtik a Tiszán úszó műanyagszemetet, hanem az önkéntesek, egyetemek és kutatócsoportok együttműködésében folyamatosan monitorozzák is a környezetet, mérik a szennyezést, tudományos konferenciákat szerveznek, és minden lehetséges platformon kommunikálják is az eredményeket.