Hogyan lehetséges, hogy évről évre egyre több műanyagot hasznosítunk újra, mégis egyre több hulladék keletkezik? A válasz az Európai Unió friss statisztikáiban keresendő: 2024-ben fejenként átlagosan 35,9 kilogramm műanyag csomagolási hulladékot termeltünk, amelyből mindössze 15,3 kilogrammot hasznosítottak újra. A hulladék mennyisége ugyanis gyorsabban nőtt az elmúlt tíz évben, mint amennyivel az újrafeldolgozás bővült. A Körkörös.hu annak járt utána, miért nem elegendő önmagában az újrahasznosítás, és hogyan segíthetnek az olyan megoldások, mint az ételdobozok visszaváltása és megosztása.

Az Eurostat október 22-én közzétett adatai szerint 2024-ben az Európai Unióban összesen 81,5 millió tonna csomagolási hulladék keletkezett. Ez lakosonként 181 kilogrammot jelent, 3,2 kilogrammal többet, mint 2023-ban, és 19,6 kilogrammal többet, mint tíz évvel korábban.

A csomagolási hulladék legnagyobb részét a papír és a karton teszi ki, 40,8 százalékos aránnyal. A műanyag 19,9 százalékkal a második legnagyobb kategória, amelyet az üveg, a fa és a fém követ.

Egy uniós lakosra 2024-ben átlagosan 35,9 kilogramm műanyag csomagolási hulladék jutott, amelyből 15,3 kilogrammot hasznosítottak újra. Az újrahasznosítás aránya az előző évi 41,6 százalékról 42,4 százalékra emelkedett.

Az újrahasznosítás javulása kedvező fejlemény. A hosszabb távú adatok azonban azt mutatják, hogy önmagában nem tudta ellensúlyozni a műanyag csomagolási hulladék mennyiségének növekedését.

Tíz év alatt hat kilóval több műanyaghulladék

Az Eurostat szerint 2014 és 2024 között az egy főre jutó műanyag csomagolási hulladék mennyisége 6,1 kilogrammal nőtt az Európai Unióban. Ugyanezen idő alatt az újrahasznosított mennyiség 3,4 kilogrammal emelkedett.

Vagyis tíz év alatt több műanyagot sikerült visszaforgatni a gazdaságba, de a hulladéktermelés ennél nagyobb mértékben bővült. A két mennyiség különbségéből számolva az egy főre jutó, újra nem hasznosított műanyag csomagolási hulladék mennyisége is 2,7 kilogrammal nőtt.

A 2024-es adatok alapján egy átlagos uniós lakos után 20,6 kilogramm olyan műanyag csomagolási hulladék maradt, amely nem került anyagában újrahasznosításra. Ez nem jelenti azt, hogy az egész mennyiség lerakóba került volna: egy részét például energetikailag hasznosíthatták. Az azonban jól látszik, hogy a műanyag csomagolások jelentős része továbbra sem kerül vissza új alapanyagként a termelésbe.

A tagállamok között nagyok a különbségek. Lettországban 2024-ben a műanyag csomagolási hulladék 71 százalékát hasznosították újra, Belgiumban 58,2, Lengyelországban 56 százalékát. Dániában viszont mindössze 22,5 százalék volt az arány.

Magyarországon a legutóbbi, külön is megerősített Eurostat-adat szerint 2023-ban a műanyag csomagolási hulladék 23 százalékát hasznosították újra. Ezzel hazánk akkor az uniós rangsor végén állt, ám a magyar újrahasznosítási arány 2025 októberében közzétett Eurostat-közlemény alapján is jóval elmaradt az uniós átlagtól.

Az eltérések arra is rámutatnak, hogy az újrahasznosítás eredményessége nem kizárólag a fogyasztók hozzáállásán múlik. Meghatározó szerepe van a gyűjtési rendszereknek, a feldolgozókapacitásoknak, a csomagolások összetételének és annak, hogy a másodlagos nyersanyagokra mekkora kereslet mutatkozik.

Az adatok összehasonlításánál egy módszertani részletre is figyelni kell. Az újrahasznosítás elszámolási szabályai 2020-tól megváltoztak, ami a kimutatott arányokat is befolyásolta. A tízéves összehasonlítás ezért jól érzékelteti a hulladék mennyiségének alakulását, az újrahasznosítási teljesítmény hosszú távú értékelésénél azonban ezt a változást is figyelembe kell venni.

Miért nem elég, ha egyre többet hasznosítunk újra?

Az újrahasznosítás nélkülözhetetlen része a körforgásos gazdaságnak. A hulladékból visszanyert alapanyagok csökkenthetik az új nyersanyagok iránti igényt, és mérsékelhetik a termelés környezeti terhelését.

A műanyagok újrafeldolgozásának azonban technológiai és gazdasági korlátai vannak. A különböző polimerek, a színezékek, az adalékanyagok és a többrétegű csomagolások megnehezítik az anyagok szétválasztását. Az élelmiszerrel szennyezett csomagolások tisztítása és feldolgozása további erőforrásokat igényel, az ismételt feldolgozás pedig egyes műanyagok tulajdonságait is ronthatja.

Ahogy arról a Körkörös.hu az újrahasznosított műanyagokban található vegyületekkel foglalkozó korábbi cikkében is beszámolt, az újrahasznosítás nemcsak az értékes alapanyagok visszaforgatásáról szól. Az anyagokkal együtt nem kívánatos vegyületek is továbbkerülhetnek a következő termékekbe, ezért az újrafeldolgozás biztonsága legalább olyan fontos kérdés, mint a mennyisége.

A probléma másik oldala az egyszer használatos csomagolások működési modellje. Minden egyes vásárláshoz vagy ételrendeléshez új csomagolást kell előállítani, elszállítani, majd használat után összegyűjteni és kezelni. Az újrahasznosítás csak a folyamat végén avatkozik be, amikor a csomagolás már hulladékká vált.

A Körkörös.hu az egyszer használatos modell fenntarthatóságát vizsgáló korábbi elemzésében is foglalkozott ezzel az ellentmondással. Az új Eurostat-adatok most számszerűen is megmutatják, hogy az újrahasznosított mennyiség növekedése nem feltétlenül jár együtt a keletkező hulladék csökkenésével.

A kérdés tehát nem az, hogy szükség van-e az újrahasznosításra, hanem az, hogy elegendő-e egy olyan rendszerben, amely minden használat után új terméket és újabb hulladékot állít elő.

Mi lenne, ha nem kellene minden alkalommal új doboz?

A körforgásos gazdaság ezen a ponton kínál másfajta megközelítést. A hulladékgazdálkodási hierarchiában a megelőzés és az újrahasználat megelőzi az anyagában történő újrahasznosítást. Nem azért, mert az utóbbi felesleges lenne, hanem mert egy termék további használatával elkerülhető lehet egy újabb termék előállítása.

Az elviteles ételek csomagolása különösen szemléletes példa. Egy egyszer használatos ételdoboz addig tölti be a feladatát, amíg az ebéd eljut az étteremből a fogyasztóhoz. Ezt követően hulladékká válik, noha előállítása alapanyagokat és energiát igényelt.

A fogyasztó dönthet arról, hogy a használt csomagolást melyik gyűjtőbe helyezi. Arról azonban sok esetben nincs lehetősége dönteni, hogy az étterem egyszer használatos vagy többször használható edényben adja át az ételt.

Az egyszer használatos modell kiváltásához ezért nem elegendő kizárólag a vásárlók környezettudatosságára építeni. Olyan rendszerekre van szükség, amelyekben az edények visszagyűjtése, tisztítása és ismételt kiadása a vendéglátás mindennapi működésének részévé válhat.

A világ különböző pontjain már működnek ilyen megoldások. A Körkörös.hu nemzetközi edénymegosztó rendszereket bemutató összeállításában német, amerikai és ázsiai példákon keresztül mutatta be, hogyan válhat a visszaváltható ételdoboz szervezett szolgáltatássá.

A megoldás kulcsa nem önmagában a tartósabb edény. Ahhoz, hogy egy ételdobozt valóban sokszor lehessen használni, vissza is kell kerülnie a rendszerbe, méghozzá egyszerűen, ellenőrizhetően és gazdaságosan.

Az Étforgó a teljes körforgást szervezi meg

Magyarországon az Étforgó edényvisszaváltó és -megosztó rendszer kínál megoldást az egyszer használatos ételcsomagolások kiváltására. A kezdeményezés lényege, hogy a vendéglátásban használt ételdobozok ne egyetlen étkezés után váljanak hulladékká, hanem visszakerüljenek a rendszerbe, és újra használni lehessen őket.

A fejlesztésről a Körkörös.hu korábbi részletes tudósításában is beszámolt. Az Étforgó nem egyszerűen újrahasználható fémedényekből áll, hanem a visszaváltást és az edények újbóli használatát támogató műszaki és logisztikai megoldásokból.

A bemutatott rendszer része az edényvisszaváltó automata, a fém ételdobozok tisztítására szolgáló mosóberendezés, valamint az az informatikai háttér, amely az egyedileg azonosított edények útját követi. A rendszer célja, hogy a visszaváltástól a begyűjtésen és a mosáson át a tiszta edények újbóli kiadásáig összehangolja a folyamatot.

Ez azért lényeges, mert az edénymegosztás egyik legnagyobb kihívása nem feltétlenül a megfelelő ételdoboz előállítása, hanem az, hogy a doboz a használat után visszakerüljön, és ismét biztonságosan használható legyen.

A szélesebb körű alkalmazás során ugyanakkor még igazolni kell, hogy a rendszer különböző vendéglátási környezetekben milyen visszaváltási aránnyal és milyen működési költségekkel üzemeltethető.

Az újrahasználat környezeti előnye ugyanis nem automatikus. A visszagyűjtés és a mosás energiát, vizet és logisztikai kapacitást igényel, az edények előállításának terhelését pedig elegendően sok használati alkalom között kell megosztani. A rendszer környezeti teljesítményét ezért a tényleges visszaváltási arány, az edények élettartama, a szállítás és a tisztítás hatékonysága egyaránt befolyásolja.

A lényegi különbség mégis világos: az Étforgóhoz hasonló megoldások nem arra építenek, hogy az egyszer használatos dobozból minél többet dolgozzunk fel hulladékként, hanem arra, hogy ugyanazt az edényt minél többször használhassuk.