A körkörös problémák menüpontban bemutatott kihívásokat a politikai döntéshozók is felismerték, ezért mind globálisan, mind pedig európai szinten is számos irányelvet fogalmaztak meg azok kezelésére, megoldására, így született meg többek között a fenntartható fejlődés, a körforgásos gazdaság vagy a zéró waste fogalma. Ebben a menüpontban részletesen beszélünk ezekről a fontos területekről, amelyek mentén európai és hazai törvényeket, intézkedéseket is bemutatunk, sőt még arra is kitérünk, hogyan lehet mindezt rosszul csinálni (greenwashing).

A mikroműanyagok jelenlétét a természetben ugyan csak nemrég kezdték el komolyabban kutatni, a műanyagszennyezés azonban nem újkeletű probléma. Mint ahogy régóta tudjuk azt is, hogy a környezetszennyezés egyre súlyosabb gondokat okoz világszerte. A nem megfelelő hulladékkezelés azonban csak az egyik oka vagy inkább tünete a globális problémának, amelynek hátterében az áll, hogy a világ gazdasága nem fenntartható módon fejlődik. Nem véletlen, hogy mostanában már nem nagyon létezik olyan politikai vagy akár vállalati stratégia, amelyben ne kapnának kiemelt szerepet a fenntartható fejlődés vagy a körforgásos gazdaság szókapcsolatok.
Hogyan, milyen céllal születtek, és mit jelentenek pontosan ezek a fogalmak?

A Körforgásos gazdaság elve már jóval konkrétabban is megfogalmazza, hogyan járjunk el, hogyha fenntartható módon szeretnénk élni. A modell egyfajta visszatérés a természet rendjéhez, ahol minden anyag körfolyamatokban vesz részt: az egyes folyamatok végterméke egy másik folyamat kiindulási anyaga. Az Európai Parlament honlapján olvasható definíció szerint a körkörös gazdaság termelési és fogyasztási modellje arra épül, hogy egyszeri fogyasztás helyett a termékek élettartamát a lehető legjobban meghosszabbítsuk, többek között azzal, hogy a termékeknek „második esélyt” adunk: megjavítjuk, átalakítjuk azokat. Amikor az adott termék eléri az életciklusa végét, akkor az alapanyagokat újra lehet hasznosítani.
Így csökken a hulladék mennyisége, ráadásul az alapanyagok és késztermékek újbóli felhasználása gazdaságilag is értékteremtő. Az új megközelítés szerint a hulladékra már nem szemétként tekintünk, hanem értéknek, másodlagos nyersanyagnak tartjuk azt.
A termékek életciklusának meghosszabbításával lehetővé tesszük a minél kisebb új anyag- és energiaráfordítást és az ezzel járó fajlagos szénlábnyom-növekedést. Az elhasználódott terméket tehát megsemmisítés (elégetés vagy hulladékként kezelés esetén egyaránt környezetszennyező) helyett újrahasznosítjuk az eredetivel megegyező vagy attól eltérő felhasználási célra. Ennek az új terméknek az elhasználódás utáni újrahasznosítása vagy újrafeldolgozása ugyancsak többször ismétlődhet – így válik körkörössé a folyamat.

Az EU 2022-ben elfogadott cselekvési terve és intézkedési csomagjában a legtöbb energiát fogyasztó ágazatokra helyezi a hangsúlyt: elektronikai par, információs és kommunikációs technológia, műanyagipar, építőipar, textilipar. A javaslatok között szerepel többek között a fenntartható termékek népszerűsítése, a fogyasztók ösztönzése a „zöld átállásra”, az építési termékekről szóló rendelet felülvizsgálata, valamint a fenntartható textíliákra vonatkozó stratégia. A zöld átállás lényege a ma használt fosszilis energiahordozók – szén, lignit, olaj, földgáz – hatékony helyettesítése a klímavédelem szempontjából barátságos megoldásokkal (atomenergia, szél- és napenergia), a „zöld hidrogén” használatának elterjesztése és az energiatakarékosság.

Hogy még konkrétabb példákat is említsünk:

• 2018 májusában az Európai Bizottság javaslatot terjesztett elő a tengeri műanyaghulladék kérdésének kezelésére. Ennek része, hogy be kell tiltani az európai strandokon talált top 10 egyszer használatos műanyag termékek gyártását az unióban 2021. július 3-tól.
• 2022 novemberében a Bizottság új, az egész EU-ra kiterjedő csomagolási szabályokat javasolt, beleértve a csomagolás kialakításának javítására irányuló javaslatokat, például az egyértelmű címkézést, az újrafelhasználást és az újrahasznosítást, valamint a bioalapú, biológiailag lebomló és komposztálható műanyagokra való átállás biztatását.
• A zöld megállapodás részeként 2030-ig meg kell oldani a műanyag csomagolási hulladék 55%-ának újrahasznosítását (az ebből fakadó kihívásokról a Körkörös problémák című menüpontunkban olvashat)
• Az EP 2015-ben korlátozta a nejlonzacskók használatát, és felkérte az Európai Bizottságot, hogy lépjen fel a mikroműanyagok ellen.
• 2023 januárjában az EP kimondta, hogy a műanyaghulladékok nem OECD-országokba történő kivitelét be kell tiltani, de az OECD-országokba történő szállítást is fokozatosan meg kell szüntetni (4 éven belül).